Három anyuka Japán három szegletében, teljesen más körülmények között, egy valami azonban közös, a fiuk neve Ishibashi Yuu. A körülmények ellenére mindannyiuk élete látszólag rendezett, aztán elkezd ömleni a szar.
Zeze Takahisa szép lassan Japán egyik legelismertebb rendezőjévé válik, pedig valahogy eléggé a radar alatt vannak a munkái, 1-2 érdekesebb művet (pl. Kite, The Lowlife, Strayer's Chronicle) leszámítva. Ezzel a regényadaptációjával (az eredeti mű írója Yazuki Michiko) a japán drámák legmélyebb és legdurvább mélységeibe tapicskol bele, nem is kicsit. Szépen van felépítve a történet, eleinte 1-2 apróbb furcsaságtól eltekintve a küzdelmes, de mégis boldognak és sikeresnek látszó hétköznapokat látjuk, aztán a kölkök szenvedését, hogy nem igazán tudnak kivel beszélni, majd szépen elszabadul mindenhol a pokol. Ez utóbbi fura egy kicsit, mert van benne néhány dolog, amit így innen egy másik kultúrkörből nehezen lát át az ember, de nagyon részletesen van bemutatva és pont emiatt kicsit nagyon nehezen is nézhető. Egyébként valószínű, hogy a könyvben a gyerekek bajai jobban és hosszabban vannak kifejtve és úgy biztos, hogy jobban érthető a poklok kirobbanása is. Szóval amit be akar mutatni és el akar mondani a rendező, az átjön, de mégis, a szép felépítés és a bő 2 órás hossz ellenére nem minden van benne érthetően megmagyarázva, így marad a nézőben egy kis hiányérzet. De az is biztos, hogy ez sem az a film, amit többször akar megnézni valaki.
Utolsó kommentek