Apa és fia történetét kísérhetjük végig a 60-as évek elejétől kezdve 1989-ig, illetve 2019-ig, avagy megtudhatjuk, mivel jár egyedül felnevelni egy gyereket, kik mivel tudják támogatni az embert, továbbá azt is, hogy a konokság időnként nehézzé teszi az életet.
Shigematsu Kiyoshi regénye népszerű adaptációs alap, elvégre ezen Zeze Takahisa rendezés előtt már két tévésorozatot is forgattak belőle és könnyen lehet, hogy tévésorozatként még jobban is működik, mint egy 140 perces filmként. A sztori a japán drámák legszebb hagyományait követi, ám eléggé érzelmesre sikeredett, illletőleg van benne néhány olyan epizód, ami annyira japános, hogy külföldiként szinte emészthetetlen (lásd amikor apa véresre veri magát, vagy amikor már-már bántóan konok). Ettől függetlenül tele van szép és elgondolkodtató dolgokkal az életről úgy általában (az öreg szerzetes szövegei nagyon jók például, de a főszereplő apa titokban megélt boldog pillanatai is ilyenek), a végén az apa elsüt egy nagyon jól eltalált kérdést a "mi lett volna, ha?" témakörben, ami ad egy nagyon erős extra pluszt a sztorihoz. Szóval minden hibájával együtt (Zeze Takahisa eddig nem éppen az ilyen stílusú drámáiról volt híres) ez egy jó és szerethető film, nagyszerű színészekkel a főszereplők között.
Utolsó kommentek