A nagy oszakai árvíz előtti napon, 1801-ben két kislány betéved egy bordélyba, ahol egy úriember tenyérjóslást hajt végre rajtuk. Egyikük 10 évvel később, immáron Edóban tanulja a szakácsmesterséget, ráadásul nem is tehetségtelen.
Kadokawa Haruki még 2020-ban is a jól bevált Kadokawa-receptet követte, azaz egy jó kis Kadokawa-regényből adaptált forgatókönyvet, a főszerepekre szép fiatal lányokat szerződtetett és egy jó kis édes-bús sztorit rakott össze, amiben egyszerre van benne az Edo-kor szépsége és a pokoli része is. A történetvezetés elég lassú, viszont a hangulat nagyon jó, a néző együtt sír és együtt nevet a szereplőkkel, akik között egész jól eltalált alakok is vannak (pl. az író, vagy a fiatal doki). Külön pluszpont, hogy a 80-as évek Kadokawa-idoljaiból is megjelennek ketten, Yakushimaru Hiroko és Watanabe Noriko is aranyos beszólogatós feleségként. Szóval a film teljesen rendben van, jó kis modern, a hétköznapokra fókuszáló jidaigeki, amelynek középpontjában a Bushi no kondatéhoz hasonlóan a kaja található. Jó film!
.
Utolsó kommentek