A 90-es évek második felének nagy recessziója közepette rengetegen vesztik el a munkájukat, az újrakezdés pedig sokkal nehezebb, mint gondolták volna. Közülük néhányan egy irodaházak karbantartására felkészítő iskolába ülnek be a felnőttképzés keretein belül.
Yamada Yoji jó kis társadalomkritikus sorozata a különféle hátrányos helyzetű emberek taníttatásáról ugyan messze nem olyan népszerű és nagy horderejű, mint Tora-san, ám mindenképpen érdekes és realisztikus látképe a közelmúlt Japánjának, egyes elemei pedig akár idehaza is ismerősek lehetnek (pl. a miből és hogyan lesz nyugdíjam kérdések). Ügyesen vannak összeszedve a karakterek a sorsába beletörődni képtelen menedzsertől kezdve az idős transzvesztitán keresztül a kisboltját elbukott koreaiig, egyedül a főszereplő nő sorsa van talán kicsit túlzottan is túlhúzva. A betanulás, a sok különböző ember csapattá érése, a vicces berúgások és a Yamada-filmekből kihagyhatatlan zavarodott hasraesések hozzák a rendezőtől megszokott színvonalat, a történetnek talán csak a lezárása lett kicsit túlzottan is pátoszos a leginkább elhasznált melodráma sablon felhasználásával. De annyi baj legyen, a film ettől még egyáltalán nem rossz, bár a sorozat első részéhez egyáltalán nem ér fel.
Utolsó kommentek