Egy esti iskola hétköznapjai során megismerhetjük a változatos (de eléggé hátrányos) helyzetű diákokat, hozzáállásukat a tanulás nehézségeihez, valamint a tanárukat, aki nem munkának, hanem hivatásnak tekinti feladatát. A vége felé pedig még egyfajta értelmezésben a boldogság mibenléte is kiderül.
A japán néplélek talán legnagyobb ismerője, Yamada Youji a Tora-san-sorozat vége felé kezdett bele ebbe a trilógiába, bemutatva a szerte Japánban működő, szinte térítésmentes esti iskolák életét és célját. Nagyszerű az egész, felvillannak benne itt-ott a Tora-san filmekből már ismerős poénos szituációk (nem másolták őket, csak ugyanazt a hangulatot hozzák), jó kis megható hátteret kerítettek a szereplőknek, van némi "hogyan látják Japánt a külföldiek" szál is a kínai és a koreai diák révén, a legjobb benne mégis a nemrég elhunyt Tanaka Kunie egyszerű figurája. Mellette pedig a helyenként feltűnően Korda Györgyre emlékeztető Nishida Toshiyuki is remekel a tanár szerepében, jókat mókázik, de komoly és szomorú is tud lenni, avagy mondhatjuk úgy, hogy ő a tökéletes tanár. Nagyon jó film, de az 50 Tora-san mozi ismeretében helyenként túlzottan is ismerős, olyannyira, hogy még Tora-san is megjelenik egy tipikusan rá jellemző jelenet erejéig.
Utolsó kommentek