Egy egykori autóversenyzőből és egy férjes asszonyból álló párocska hazafelé igyekszik, mert a férj jön haza az üzleti útról. Az autórádióban hallják, hogy a rendőrség egy sorozatgyilkost keres. Aztán betérnek a beszédes nevű Empty kocsmába egy italra...
Jó kis kamaradarab a 60-as évek legvégéről, a Tohotól szokatlan módon röviden és sallangoktól mentesen összerakva. Az elején az autóversenyzős szál igencsak félrevezető, a későbbiek során a világon semmi jelentősége (vagy csak én nem jöttem rá, hogy mi az), ellenben marha jól néz ki, ahogy az autóra rakott kamerával kvázi belső nézetből nézhetjük a versenypályát. A kocsmában történtek pedig érdekesek és hitelesek, teljesen átélhető mindegyik szereplő összes döntése (talán a két táncos csajé kevésbé), azaz a szembenézés az akaratunk ellen szóló dolgokkal. A vége pedig az igazi slusszpoén. Szóval szerettem, jó film, azok a csodás zenék pedig, amik a wurlitzerből szólnak időnként, kifejezetten zseniálisak!
Trailert nem találtam, marad a zene!
Utolsó kommentek