Kindaichi Kosuke, a híres magánnyomozó és a zsaru haverja, Todoroki egy műkincsrablás nyomába ered, ám eleinte nem igazán akar haladni a nyomozás, mert se holttest, se bizonyíték.
Ez a korai Obayashi rendezés eléggé kakukktojás az életműben, persze nyilván a 70-es évek végén még nem volt abban a helyzetben, hogy ő diktálja a feltételeket, örült, ha valahol munkához jutott. Kindaichi Kosuke a három nagy klasszikus japán nyomozó egyike, akit az évtizedek során sokan megformáltak (többek között a zseniális Kataoka Chiezo), a 76-os Inugami Family pedig az év legnézettebb mozija lett. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a Kadokawa több bőrt is le akar húzni a karakterről, ez pedig 1979-ben érkezett meg. Mai szemmel nézve kifejezetten rosszul öregedett, mert ez igazából egy paródia, amiben a jellegzetes Kindaichi fordulatokból igyekeztek gúnyt űzni, na meg beépíteni az egészet a 70-es évek végének diszkógömbös, Mazda RX-7-es, görkorizós világába. Paródiáról és vígjátékról lévén szó, nagyon érezhető benne a rengeteg kikacsintás a korabeli trendekre, reklámokra, témákra, viszont így 40 évvel később itt Magyarországon ezekkel egyáltalán nincs képben a néző, így a sok-sok geg és poén elveszik. A többi, főképp rajzfilmes geg pedig annyira nem jó. A kikacsintások miatt kicsit olyan az egész, mintha egy Wong Jing filmet nézne az ember, amiben messze a legjobb karakter egy Fujie nevű nő, akivel folyton összefut a két nyomozó. Szóval elemeiben tetszett, imádtam a 70-es évek diszkós hangulatát, meg az RX-7-est, de Kindaichi Kosukéból az Inugami Family minden lassúsága és vontatottsága ellenére is sokkal jobb.
Trailer
shudaika
Utolsó kommentek