Nyáron egy egyetemista érkezik Tokióból a Japán Velencéjének is nevezett festői Yanagawa városkába, hogy a csendes környezetben írja meg a szakdolgozatát. Az írás mellett pedig óhatatlanul belekeveredik a helyiek életébe, kezdve azzal, hogy már az első éjszaka furcsa hangokat hall odakintről.
Ez a film is egy jól eltalált Obayashi Nobuhiko klasszikus, egy gyönyörű, lírai dráma (eredetileg Fukunaga Takehiko regénye), jellegzetesen olyan hangulatban, amit csak a japánok képesek leforgatni. A rendező ezúttal is ragaszkodott a már ismert színészekhez (a Tenkosei párosa, Kobayashi Satomi és Omi Toshinori is játszik benne), a visszaemlékezésként, narrálva bemutatott sztori pedig mai szemmel nagyon lassú ugyan, de magával ragadja a nézőt. Ahogy az lenni szokott, megjelenik benne a nagyváros-vidék különbség (a tokiói egyetemista rajong a helyért, míg a helyiek szerint ez egy halott város), a dráma pedig valószínűleg csak azért tűnik furának egy kicsit, mert nem helyiként néztem meg a filmet. Szóval szerettem, pont olyan zsáner, amiben Obayashi a legjobb volt.
Utolsó kommentek