Egy kicsit kattant filmrendező az új filmjéhez amatőr főszereplőket keres. Jelentkezők akadnak szép számmal, ám a producerek nem igazán hisznek a koncepció sikerében. Bezzeg a mindig reménykedő extrák!
Sono Shion legújabb filmje abból a szempontból mindenképpen nagyon jellegzetes, hogy ismét valami meglepő, valami más, mint amit eddig összehozott. Igen, volt már olyan, hogy filmforgatásról szólt egy filmje, de az nagyon-nagyon nem ilyen volt, ez ugyanis valójában egyfajta fura óda a sokszor névtelen statisztákhoz, akik közül néhányról itt most sok-sok dolgot megtudhatunk. Ódaként tehát mondhatjuk, hogy tökéletesen működik a sztori, még múzsa is van benne, ám mégis, filmként valahogy nem áll össze igazán, helyenként kifejezetten unalmas, itt-ott leragad totál feleslegesnek tűnő apróságokon, nem mindig jön át az, ahogy a statisztalét nehézségeit ábrázolja. A filmes világ kulisszái nagyon sztereotip módon vannak bemutatva, a végére pedig nem árt kicsit lejjebb tekerni a hangot, mert szó szerint mindenki megőrül és ordít. Szóval ennek a Sono Shion mozinak is megvan a maga bája, néhány helyen kifejezetten jókat vigyorogtam rajta, de nagyon hosszú, nagyon nehezen nézhető és időnként baromi unalmas. Volt ennél már jobb is, mester!
Utolsó kommentek