Mikor egy fickó megérkezik a céghez, ahova beajánlották, kiderül, hogy nem éppen azzal foglalkoznak, mint amire emberünk számított. Ettől függetlenül csatlakozik a szexbabákat gyártó csapathoz, hamarosan pedig valódi feleséget is talál. Nagyjából itt kezdődik a történet.
Ugyan Tanada Yuki regénye és az abból saját maga által adaptált film is a tipikus, ezerszer elsütött klisére építkezik (férfi és nő egymásra talál, majd jönnek a doktorbácsik), szerencsére ezúttal többet kapunk a szabványunalmas, minden eszközzel a néző meghatására törő hangvételnél, ráadásul nem is ez a szál van előtérbe helyezve (bár kétségtelenül a sztori viszonylag nagy részét teszi ki). A munka és a munkatársak természetesen számtalan érdekességre és poénra adnak okot (ráadásul Tanada mester igyekszik az emberi oldalát bemutatni ennek a világnak, talán szokatlanul), a párocska házaséletének itt-ott előugró problémái viszont nagyon is valósághűek és elgondolkodtatóak (Tanada mester szinte biztos, hogy saját tapasztalatból építkezik). A céges lezárás jópofa, illik egy ilyen kvázi szürkegazdaságban létező manufaktúrához), a tengerparti jelenet pedig abszolút japán, ráadásul könnyeddé teszi a látottakat. Pedig ez is egy kőkemény japán dráma a javából, azok minden szépségével és lassúságával együtt. A közepén mintha egy kicsit eltévesztené az irányt, mert kicsit hirtelen a váltás, de ezzel együtt is tetszett, a Kadokawa továbbra sem tud hibázni.
Utolsó kommentek