Egy fiatal srácot megmentenek az uzsorásoktól és bekerül egy "városba", ami hozzá hasonló emberekkel van tele. Dolguk nem sok van, néha el kell menniük szavazni, illetőleg nem hagyhatják el a "várost". De vajon jó ez így?
Ez egy jó furcsa szerzői film és nem csak azért, mert az elsőfilmes Araki Shinji hozta tető alá, emberünk ugyanis 2017-ben elnyert egy díjat és annak következtében forgatta le a filmet. Az elején azt hittem, hogy ez is a szokásos "csak egy maradhat" sémára épül majd, de szerencsére annál jóval több, sokkal filozofikusabb, mint elsőre látszik. A rendező azt nyilatkozta, hogy szerinte félelmetes, ahogy az ember egyre inkább számmá válik, főleg a közösségi médiában, ahol a like-ok száma számít csak. Ha ezt hozzátesszük a látottakhoz, akkor egy csomó minden érthetővé is válik az amúgy meglehetősen rideg, de igencsak elgondolkodtató történetben, amelyben szépen megjelenik a már sok-sok japán filmben bemutatott félelmetes utópia a tökéletesen kontrollált társadalomról. Szóval ez nem egy könnyű, könnyed darab, a vége is eléggé lehangoló, viszont megéri megnézni, pont a fentiek miatt.
Utolsó kommentek