Egy 17 éves diáklány a véletlennek köszönhetően megismerkedik egy középkorú férfival, akin keresztül egyrészt kicsit belekóstol a felnőttek világába, másrészt meglepően fura dolgok derülnek ki számára a múltról.
A változatosság kedvéért egy újabb Kadokawa idolfilm az aranykorból, természetesen Akagawa Jiro regényéből adaptálva, a főszerepben pedig ezúttal Harada Tomoyo. Személyes okokból különösen szerettem ezt a filmet, mert javarészt olyan helyszíneken játszódott, ahol én is mászkálhattam egy keveset. Kamakura, Hakone, na meg Tokió egyes városrészei, imádtam nézni, hogy hogy néztek ki a 80-as években. A hangulat a szokásos, jellegzetes 80s retró, van benne diszkó, jókora fényképezőgépek, valamint gyönyörű autók, amik még a motorháztetőn hordták a visszapillantó tükröt. A sztori maga talán csalódás, mert a többi, némi krimit, yakuzásdit, nyomozósdit tartalmazó Akagawa történethez képest csak egy kvázi romantikus filmet kapunk, de egy kicsit a dolgok mögé nézve simán belemagyarázható, hogy akár ez is a kor fiatalságának egyik álma, vágya lehetett, azaz hogy a felnőttek vegyék komolyan őket, vonják be őket a világukba. Így egyben nézve a Kadokawa életművet, egyenesen ordított, hogy a záró, reptéri jelenet az egy az egyben ugyanaz, mint a Detective Story-ban látható. Ettől függetlenül ez egy teljesen jó film amit az is mutat, hogy bőven ott volt a Kadokawa legtöbb bevételt termelő darabjai között.
Utolsó kommentek