Egy család fogadót nyit a hegyen, ám a várakozásaikkal ellentétben meglehetősen kevés arrafelé a turista, így nem nagyon akar náluk megszállni senki sem. Aztán végre érkezik egy vendég, akit másnap reggel olyan állapotban találnak, hogy a fogadó léte is veszélyben forog.
Ez is egy olyan film, amit már nagyon régóta meg akartam nézni, most végre sort is sikerült rá keríteni. Mivel a koreai film aranykorának kezdetén készült, így látszik rajta az alacsony költségvetés, meg a kamarajelleg, de ez semmit sem von le az élvezhetőségéből, sőt! Kim Ji-woon debütáló rendezése már szépen felvonultatja mindazt, amiért a későbbi filmjeiben is rajongtunk érte, az abszurd fekete komédia pedig kellőképpen mókás ahhoz, hogy nem unatkozzon a néző egy pillanatra sem. Az egyetlen átka, hogy minden valószínűség szerint sokkal jobban értékeltem volna, ha nem láttam volna előtte Miike Takashi Happiness of the Katakuris-át... Ez persze a sztorit tekintve hátrány csak, mert műfajilag a két filmet nem sok értelme van összehasonlítani, annyira más a kettő. Kim változata sokkal emberközelibb, minden abszurditása ellenére is átélhetőbb, mint Miike musicalje, aminek persze szintén megvannak a maga erősségei. A koreai vidék sztorijai meg mindig szórakoztatóak.
Utolsó kommentek