A Tokióban élő, mondjuk azt, hogy életközépi válságban levő 50 éves Kajimura kap egy telefonhívást a szülővárosából, ahol nem járt már 28 éve. Gyerekkori haverja keresi, fontos ügyben, így Kajimura hazatér, közben pedig előjönnek a 28 évvel ezelőtti emlékek.
Kedvenc rendezőim egyike, Obayashi Nobuhiko nevéhez fűződik ez a film, amely a Kyushu-trilógiájának egyik darabja és nosztalgikus módon, az 50-es éveket idézve egy dal motívumaiból épül fel a történet. A nagy történetmesélő Obayashitól megszokott módon ez a sztori is szépen van felépítve, ügyesen adagolja a plusz infókat a kulcsmomentum körül, ahogy a főszereplők is egyre jobban megértik, hogy mi is történt akkor. Egyúttal elgondolkodtatja a nézőt az életközépi válságon, avagy mihez kezdjen magával 50 évesen az ember, pláne úgy, ha az addigi élete megszűnni látszik, na meg persze elgondolkodtat a régen elmúlt fiatalság máig ható dolgain. És egyetlen jelenet erejéig ugyan, de Obayashi egyik nagy jellegzetessége, a nem az adott korba illő szereplő is megjelenik, már emiatt önmagában zseniális az egész!
Utolsó kommentek