1858-ban járunk valahol Edo városában, ahol a városiasodás központi témája az illemhelyek minősége és hiányosságai, a történet főhősei pedig egyrészt az illemhelyeket ürítők, másrészt a szamuráj lánya.
Sakamoto Junji filmje igen érdekes aspektusból mutatja be az Edo-kor végnapjait, szinte nyoma sincs benne szamurájoknak, politikának, csatározásoknak, ellenben a hétköznapi élet visszásságainak annál több. Nagyon tetszett benne az, ahogy a mellékszereplőket (nevezzük őket hétköznapi embereknek) bemutatják, teljesen hitelesek, egy az egyben olyanok, mint ma élő társaik, ugyanaz a segítőkészség, ugyanaz a zavar, ugyanaz a gondolkodásmód jellemzi őket, amit ma is meg lehet az országban tapasztalni. A sztori fő szála nyilván kissé kisarkított, de pont ezen keresztül lehet legjobban látni azt, ahogyan a kor éppen változott, másrészt egészen elképesztő belegondolni, hogy mennyit változott a világ 1858 óta. Szóval ez egy nagyon jó film, nem véletlenül vetítették sikerrel világszerte, de szerencsére a szag nem érezhető belőle.
Utolsó kommentek