A koreai űrprogram legmenőbb fejlesztésének is azonnal haza kell térnie, amikor földrengések egész sorozata rázza meg a környéket. Hamarosan pedig az is kiderül, hogy mindezek okozója az eddig legendának hitt szörnyeteg, Yongary.
Úgy látszik, hogy Wangmagwi sikere 1967-ben beindította a koreai szörnyfilmes hullámot és ennek eredménye lett az amúgy még mindig a japánok segítségével született Yongary. Lehet, hogy anno Koreában ez nagyot ütött, de így 2025-ben nézve ordítanak a hibái, olyan összecsapott és gagyi az egész, mint amiket Japánban mondjuk a New Toei gyártott, elsősorban a gyerekek számára. Ebben is van rosszcsont gyerek, aki simán kilopkodja a tudós laborjából a fejlesztéseket, a Wangmagwihoz hasonlóan ebben is borzasztóak az asszonykák, akik a totális patriarchális társadalmat szimbolizálva csak jajgatnak és sápítoznak, teljesen figyelmen kívül vannak hagyva a biztonsági kérdések (civilek lazán besétálnak a miniszterelnökhöz, lazán utazgatnak helikopterrel, ráadásul családostul, stb.) és még hosszasan lehetne sorolni belőle a kreténségeket. Mivel csak az amerikai tévés piacra szánt, angol szinkronnal ellátott verzió maradt fenn, így nem tudom, hogy eredetileg is tele volt-e a film teljesen értelmetlen jelenetekkel (pl. van benne egy diszkó, ahol leöntenek egy csávót sörrel, de nem derül ki, hogy miért, ahogy az sem, hogy kik ezek), de ebben a formájában határozottan debil az egész. A szörnyről nem véletlenül nincs szó, mert hát szóra sem érdemes. Szóval Godzilla riválisaként emlegetni több, mint túlzás, de érdekes koreai kordokumentumként megéri azt a 80 percet.
Utolsó kommentek