Egy brit riporter/újságíró amellett, hogy követi és megpróbálja megfejteni, mi és miért történik Hongkongban az 1997-es átadás előtt, a magánéletében is számtalan megpróbáltatással néz szembe.
Érdekes kordokumentum ez a film, amit valóban nem sokkal az átadás után mutattak be sok helyen. Nem a sztorija viszi előre, mert az túl sok nincs neki, hanem afféle Wong Kar-wai stílusban a hangulata, ami nem csak azért olyan, mert Christopher Doyle is benne volt a stábban. Tetszett, ahogy kívülállóként rácsodálkoznak a helyi szokásokra és formaságokra, amik helyenként teljesen értelmetlennek látszanak, tetszett, ahogy a maga valójában, lüktető zajában mutatják be a várost és annak lakóit, meg az elkerülhetetlen történelmi eseményt, aminek az ellenzői is megmutatkoznak. A kvázi romantikus szálak is inkább dokumentarista módban vannak bemutatva, nem ragadják magukkal a nézőt, sokkal inkább a "hát ez várható volt" érzetet keltik. Szóval érdekes, a jellegzetes brit nézőpont miatt a nézőt sok-sok ismerettel gyarapító mozi ez, remek színészekkel, jó zenékkel, szép képekkel, de a kicsit túlzott dokumentarista hangvétel miatt kicsit nehezen emészthető.
Utolsó kommentek