A haditengerészet vezérkarában csak Senda van azon a véleményen, hogy a kamikaze pilótákon kívül szükség van egy valódi, gyakorlott pilótákból álló kötelékre is, amivel vissza lehet szerezni a légifölényt az ország felett. Az ötlet sikerrel jár, egyúttal pedig túlzó elvárásokat is támaszt a vezérkar részéről.
Matsubayashi Shuue filmje gyönyörű, látványos megemlékezés a háború pilóta hősei előtt, akik időnként még társaik előtt is szégyenbe kerülnek, mert nem mennek a halálba. Ügyesen és átérezhetően van benne tálalva a vezérkar közhangulata, akik nem látnak más megoldást már a kamikazék bevetésén kívül és ezzel szemben a stratéga Senda magányos harca a széllel szemben. A sztori elkendőzi a tragédiákat és a borzalmakat, még a szereplők érzelmeit is (a karakterek időnként egyik pillanatról a másikra kerülnek letargiából eufóriába), inkább a hősiességre koncentrál, amit a kor szintjén látványos légicsatákkal illusztrál. Tsuburaya Eiji tokusatsu trükkjeit imádom, ezúttal pedig a 100 percnyi játékidő jelentős részét adják a jó kis makett repülők és hajók csatái, egyértelműen ezek jelentik a film fénypontjait. Tetszett az is, ahogy igyekeztek minél történelemhűbbek lenni, ennek talán legerősebb része a Yamato hadihajó utolsó útjának bemutatása. Mint hősies háborús eposz, nagyon tetszett, bár mai szemmel nézve talán túlzottan is kevés energiát fordítottak a borzalmak bemutatására, de ez talán nem is baj. Ha tetszett az Eien no Zero, akkor erre is érdemes sort keríteni!
Utolsó kommentek