A háromgenerációs Hirata család újabb kalandjaiba nyerhetünk betekintést, kezdve azzal, hogy a nagymama le akar lépni Norvégiába, a nagypapa folyton összetöri a kocsit és ez még csak a perpatvarok kezdete.
Úgy látszik, Yamada Youji feltalálta a saját maga által már többször feltalált receptet és kitalált egy újabb kalap karaktert ahhoz, hogy véget nem érő családsorozatot forgasson. A recept pedig tökéletesen működik, sőt, azt kell mondjam, még jobb, mint a nyitó epizódban volt. Az első pillanatoktól kezdve átjön, hogy Yamada óriási szeretettel kezeli ezeket a figurákat és ez hamar átragad a nézőre is, egyszerre röhög rajtuk (az öregek kocsmai bulija zseniális!) és persze együtt sír velük, amikor komolyra fordul a helyzet. Van a sztoriban némi társadalomkritika éppúgy, mint görbe tükör a családokról, az egy fedél alatt élés nehézségeiről és szépségeiről. Nagyon szerettem ezt a filmet és szerencsére nyilvánvaló, hogy lesz még folytatás!
Utolsó kommentek