Három barát 1868-ban, a Sógunátus legvégén csatlakozik a Shogitai-hoz. Történetesen pont ekkor ér véget a Tokugawa Sógunátus kora is, a sógun lelép, a többségében fiatal suhancokból álló serege viszont megmarad. Vajon mi lesz velük és a vezetőikkel? A békében és emberekben gondolkodó vezető, vagy a háborúpártiak lesznek erősebbek? A játszmák közben pedig suhancaink próbálják élni a korabeli fiatalok életét.
Nagyon fura volt ez a film, elsősorban azért, mert ugyan pont a japán történelem egyik leginkább pörgős fejezetének idején játszódik, nagyon, sőt, túlságosan is csendes. Sem az nem derül ki, hogy miből tartják fent a sógunátus nélkül maradt sóguni csapatokat, sem a csatákba nem nyerünk betekintést (leszámítva 1-2 röpke pillanatot). Kicsit olyan, mintha a Shochiku nagyon szűkös költségvetést tudott volna csak prezentálni és így kénytelenek voltak vízzel főzni. Ettől még lehetne izgalmas a történet, hiszen kapunk némi ízelítőt a korabeli fiatalok életéből, még a seregen belüli politikai nézetkülönbségekből adódó vitákból sem maradunk ki, mégis, valahogy unalmasan csordogál le az a 85 perc. Történelmi érdekességnek elmegy, szamurájfilmnek viszont elég lapos.
Utolsó kommentek