A Koreai Háborúban bevetett kínai Népi Önkéntes Osztagok hőstetteit mutatja be ez a háborús eposz a 9. hadtest és a velük együtt vonuló zenekar tagjain keresztül.
Ha eltekintenénk a politikától, akkor... De nem lehet. Szóval Kínát leszámítva elképzelhetetlen, hogy bárhol szülessen egy film, ami pont ennek a háborúnak pont ezt a szeletét emeli ki. Őrületes propagandafilm, ami érthető módon a poklot magát mutatja be, nem pedig azon elvtársak őrületét, akik odaküldték az önkénteseket. Mert így, hogy önkéntesek voltak, lehetett azzal takarózni, hogy nem Kína támadta meg az Egyesült Államokat. No de ne lovagoljunk ezen túl sokat, elvégre a kommunista Kínának nem volt túl sok hadi sikere, főleg nem olyan, ahol ténylegesen nyugati erőkkel tudta felvenni a versenyt, úgyhogy szépen lassítva mutatják is rengetegszer a felrobbanó amerikaiakat, míg Koreai Háború ide, vagy oda, egyetlen koreai sem tűnik fel egy pillanatra sem a két óra során. Ha eltekintünk a propagandától, akkor viszont nem rossz az összkép, bár kétségtelen tény, hogy a két óra túl sok ebből. Az első egy óra szokásosan telik, megismerjük a csapatot, a kezdődő érzelmeket, meg hasonlókat, de már ott is látszik, hogy a csatajelenetek nagyon felemásak. Ahol nem vették igénybe a számítógépes trükköket, azok jók és több érdekes kameraszöget is tartalmaznak (pl. fegyverekre helyezett kamerák), amiknél viszont igen, azok egy közepes számítógépes játék grafikáját idézően gyatrák. Hiába ment el tehát a hongkongi Oxide Pang nagy pénzért Kínába háborús mozit forgatni, ő se tudott felülkerekedni ezeken a gyengeségeken. Vagyis van még hova fejlődnie Kínának a háborús filmek terén, de jobb lenne a régi dinasztiák korának csetepatéira fókuszálni inkább. Egyszer azért így is bőven nézhető, Liu Ye katonaként is nagyon jó!
Utolsó kommentek