Valahol a Dél-Kínai tengeren ellenséges gépek törnek be a kínai légtérbe és csak a fiatal kínai pilóta képességein múlik, hogy nem történik komolyabb incidens. Emberünk pedig hamarosan már a PLAA új csodagépének tesztelésén találja magát néhány társával együtt.
Nem véletlenül emlegetik mindenhol afféle kínai Top Gunként ezt a filmet, mert hát vannak benne bőven hasonlóságok, még úgy is, hogy nem lehet olyan dekadens, mint amerikai társa, elvégre az olyasmi nem egyeztethető össze az elvtársak erkölcseivel. Így aztán csak egy igen visszafogott románcot kapunk (hősünk párszor összemosolyog a doktornővel), ellenben légiharcból is meglehetősen keveset, elvégre a hangsúly a kiképzésen, a tesztelésen, na meg a csodamasina Chengdu J-20 fejlesztésén van. A vicc pedig az, hogy tesztelés ide, tesztelés oda, hőseink leginkább csak a PLAA J-16-osait repülik (legalábbis nekem annak tűntek, ránézésre hasonlítanak a MiG-29-re), azokon próbálgatják a hajtóművet, meg az egyéb trükköket. A propaganda a szokásos, kábé ugyanúgy van megoldva a legtöbb helyen, mint anno a My People, My Country esetében is tették, ez alól kivétel a film legvége, ahol igazi hollywoodi módon a lemenő nap fényében tündököl a PLA CG hadserege az anyahajóval, az azt követő flottával, meg a repülős kötelékkel. Kínaiként biztos nagyon büszke lenne minderre a néző, innen nézve azonban semmivel sem több, mint a 35-40 évvel ezelőtti hasonló amerikai darabok. Vagyis, van még hova fejlődni és mit behozni az elvtársaknak és azt kell mondjam, hogy a Sky Hunter jobb volt...
Utolsó kommentek