Egy lány egyedül él a festői Komoriban, valahol a festői Tohoku régióban. Miközben az adott évszaknak megfelelő, fenségesnek tűnő fogásokat készítgeti el, valamint elvégzi a háztáji munkákat, megtudhatunk ezt-azt a gyerekkoráról, anyjához fűződő viszonyáról, valamint még néhány helyi ismerőse is megjelenik.
Gyönyörű, minimalista, nagyszerű hangulatú film, amitől a néző nemcsak megéhezik, hanem egyre nagyobb vágyat is érez arra, hogy valami ilyesmi helyen élhessen legalább egy keveset, mint a történet színhelye. A forrásul szolgáló manga valószínűleg szakácskönyv is egyben, ami azért a négy darab egy órás rövidfilmre osztott moziváltozatról nem mondható el, bár relatíve bőséges információt kap a néző a fogások elkészítéséről is. A (mondjuk azt, hogy) falusi életről viszonylag részletes képet kapunk, a főszereplőről már nem annyira, gyaníthatóan azért, mert a lényeg majd a folytatásban fog előkerülni. Hashimoto Ai mindenesetre gyönyörű, a falusiak meg jó fejek, a hangulatot pedig a gyönyörű operatőri munka is tovább emeli a természeti szépségek sűrű megmutatásával, így az egész film atmoszférája már-már álomszerű. Még macska is van benne, úgyhogy a cukiságfaktor 100%-os.
Utolsó kommentek