Híre megy, hogy a Tsukumoji templomban őrzött arany Buddha szobrot el akarja rabolni a legendás, furcsa frizurájú tolvaj, Ishikawa Goemon. Ennek alapján a mesterdetektív Akechi is a helyszínre siet, ám a szobrot mégiscsak eltulajdonítja valaki. És hogy mi köze van ehhez Toyotomi Hideyoshinak, Tokugawa Ieyasunak, na meg a rég elhunyt Akechi Mitsuhidének? Természetesen a végére minden kiderül.
Ez egy rockoperába oltott chambara, ebből pedig nagyjából lehet is tudni, hogy mit fog kapni a néző a három órában, két felvonásban. Súlyos szóviccek, eltúlzott grimaszok és maskarák, európai szemmel nézve ripacskodásba hajló színészi játék, egy egyszerű történet elhúzása hosszúra a rengeteg zenés betét révén (ez amúgy nem baj, mert jópofa az egész), külföldi szereplők (vannak franciák és spanyolok is), estébé estébé. A poén pedig az, hogy a Lupin III színdarabhoz hasonlóan minden harsánysága ellenére tök jól működik, sőt, kifejezetten élvezetes volt nézni, ahogy a jellegzetes színházi technikák között kel életre a sztori, időnként nagyon animésre, időnként nagyon klasszikusra hangolva. Arata Furuta zseniális Goemonként, de a többiek is jók, egyedül Miura Haruma nagyon animés beállásai voltak furák időnként. Összességében tetszett, de a 3 óra azért eléggé fárasztó belőle.
Utolsó kommentek