Egy fiatal lány egy hotelben dolgozik, ahol hiába igyekszik és tesz meg minden tőle telhetőt, a főnöke mindig mindenért beszól és szidja, mint a bokrot. A dolgok pedig akkor kezdenek el igazán bonyolódni, amikor a főnök randira hívja.
Igazi japános romantikus mozi, a zsáner minden előnyével és hátrányával (ebből jóval több van) együtt. Ahogy az lenni szokott, a forrás egy majd' 20 éves manga, ami értelemszerűen női közönségnek szólt. Ahogy a film is... Gyakorlatilag 3 perc után lehet tudni, mi lesz a vége (hiszen az 1920-as évek filmjeinek sztenderd kliséit követi) és aki már látott ilyen filmet, az többé-kevésbé a fordulatokat is vágni fogja (nagy boldogság, törés, hatalmas nehézségek, happy end). Tapasztalataim szerint az ilyen filmek csak akkor nem fulladnak tömény unalomba, ha kellőképpen idiótára vannak hangolva, hogy legalább a sok marhaságon lehessen röhögni. Ez azonban inkább a Hongkongban forgatott produkciókra jellemző, a japánok valamiért szeretik mindig komolyabbra, drámaibbra, "életszerűbbre" hangolni őket, persze pont ezen törekvések miatt lesz a legtöbb sztori totál hiteltelen. Hitelesség itt sincs túl sok, a főnök figurája olyannyira karót nyelt muki, hogy ilyen a valóságban talán nincs is, de ha mégis, akkor tuti nem jönne össze egy ilyen lánnyal. Szóval max. a poénokkal lehetne eladni az egészet, amikből itt-ott van is néhány, de a sok idegesítően kínosra hangolt jelenet és a túlzásba vitt utolsó pillanatos "csodálatos" történések totál elveszik az egész élvezhetőségét. Marad, ami marad, azaz Takei Emi ezúttal is nagyon csinos. A többi totál felejthető, a rendező korábbi mesterműveihez (Kyou, koi wo hajimemasu, Avec Punch) hasonlóan.
Utolsó kommentek