Kissé karótnyelt főhősünk a barátnője után repül az Egyesült Államokba. Az egyszerűnek látszó újbóli találkozást azonban egy sor váratlan esemény nehezíti meg, amiben tevékenyen részt vesz az idegenvezető és a balfék útitárs is.
Furcsa egy tákolmány ez a film. Ha Kínában játszódna, lehetne a címe nyugodtan Lost in <földrajzi név> is, á la Lost in Thailand, hiszen a fő csapásvonala ugyanaz, a komoly és a tökkelütött párostól kezdve az egyre elmebetegebb fordulatokig. A helyszín azonban az USA, ez pedig egyrészt érdekessé teszi az egészet (lásd Jet Li-től a Dragon Fight-et), másrészt előre sejteti, hogy valami olyasmit fogunk látni, mint amikor Hollywood forgat "kínai" filmet, azaz rengeteg olyan sztereotípia lesz benne, amit a kínai néző megért és jókat röhög rajta. Pont emiatt minden agyat el kell felejteni, miközben nézi az ember, mert különben elég idegesítő lesz itt-ott. A könnyed hangvétel nagyon jó ötlet volt, mert igazából csak a (változó színvonalú) poénok miatt érdemes rászánni az időt a filmre, hiszen a sztori már-már botrányosan klisés és sekélyes, az amerikai "álom" bemutatása röhejes, a három főszereplő közül pedig Tong Dawei a harsánysága miatt időnként irritáló, Huang Xiaoming sótlan, mint mindig, leginkább Zhao Wei hozza azt, amiért szeretjük. Az akciójelenetek csak azért lehetnek érdekesek, mert kínaiak készítették őket, önmagukban amúgy gyengécskék és már sok helyről ismerősek is, a híres filmek megidézgetései között vannak jók (még a Terminator 2 idősödő főgonoszát is belesuvasztották), de a végeredmény összességében nagyon közepes. Ha hongkongi agyak is közreműködtek volna a forgatókönyvben, akkor valószínűleg sokkal őrültebb és sokkal viccesebb dolog is kisülhetett volna belőle.
Utolsó kommentek