Egy csapatnyi, mondjuk úgy, hátrányos helyzetű fiatal és a velük kapcsolatban levő szociális munkások sztorija, avagy a hongkongi csillogás mögötti, nem túl bizalomgerjesztő világ bemutatója. Ki tud visszatalálni a helyes útra?
A komolyabb témákat feszegető hongkongi mozik eléggé felemás minőségűek szoktak lenni. Az inkább forgatókönyvíróként jeleskedő Tony Leung rendezése a gyengébb kategóriába tartozik, végletekig kisarkított figurákkal és tanmesés jellegű fordulatokkal operál, mintha valami iskolai órákra szánt tananyag lenne. A hősei is nagyon felemásak, vannak köztük érdekesek, meg vannak a totálisan érdektelen karakterek köztük, ahogy a szociális munkások is elég egydimenziósak, Liu Kai Chi ide, Liu Kai Chi oda. Szinte végig hidegen hagyja a nézőt az egész, leszámítva a tényleg szórakoztató, börtön tetején ruhaszárítós jeleneteket, aztán a végén egy olyan túljátszottan meghatóra vett dömpinggel zárul az egész, hogy az már röhejes. "Szeressük egymást gyerekek", még a triádok is elérzékenyülnek. Szerettem volna szeretni, de nagyon gyenge, felejthető darab.
Utolsó kommentek