A lepukkadt (thai)box klub vezetője leginkább csak azért tudja életben tartani a klubot, mert a kevés tanítványának egyike nagyon ügyes és a helyi versenyen megver mindenkit. Aztán előkerül egy ember a múltból, meg egy brutális thai rivális.
Valószínűleg nem 2020 volt a hongkongi film legerősebb éve, ezt pedig fényesen bizonyítja, hogy az egykoron tucatszámra forgatott akciófilmekből az utóbbi időkben már (Donnie Yen filmjeit kivéve) szinte csak olyanok maradtak, amelyekben noname senkik arcoskodnak. Nincs ez másképp itt sem, két ismeretlen kínai a főszerepben (Sun Zhen Feng és Zheng Zi Ping), elsőfilmes rendező és borzasztó klisés, ráadásul bénán koreografált sztori. Még az amúgy szintén szörnyen tipikus színésznős mellékszál (Venus Wong révén) a legjobb benne, esetleg az, hogy játszik benne egy keveset az általában gonosz mellékszerepeket alakító Ken Lo (ezúttal a főszereplő mestere) és az egykoron nagy reménységnek indult, aztán szinte totál eltűnt Sam Lee. Nagyjából ez minden, ami említésre méltó belőle, minden más gyatra. A bunyók a legbénább módon vannak koreografálva, nincsenek egyenlő ellenfelek, hanem amint valakinek "bevillan" valami, onnantól egy ideig a másik meg se tudja ütni, aztán váltanak. Nincs magyarázat a főszereplő felépülésére, nincs magyarázat arra, hogy mitől múlik el a PTSD-je, meg úgy egyébként sincs semmire se magyarázat, a forgatókönyv totálisan esetleges, a következetességet hírből sem ismeri. Vagyis, ez egy nagyon rossz film.
Utolsó kommentek