Toramaru hazatér az egész országot érintő körútjáról, amelynek során különféle fegyvernemeket és harcmodorokat ismert meg párbajok útján. Mestere pedig élvezettel hallgatja, nem csak a párbajokat, hanem az elfogyasztott étkek sokszínűségét is.
A japán akciófilm fogalma, mint olyan sajnos továbbra is csak a rengeteg, de valamiért nélkülözhetetlen gagyi eszközt felvonultató B filmek körében létezik. Ezek a véleményem szerint szükségtelen gagyi dolgok teszik tönkre a Bushido Man-t is, ami pedig eleinte teljesen korrektül indul, ráadásul a meglehetősen sajátos, humoros hangvétel miatt abszolút szórakoztató is. Az első, nem pozitív értelemben meglepő csata a nuncsakus, aztán onnantól kezdve, hogy a modern dolgok is bekerülnek a történetbe, teljesen elveszti a komolyságát és az érdekességét, már csak paródiája korábbi önmagának, annak ellenére, hogy tulajdonképpen jó ötletekből ott sincs hiány. Az "amerikai" ellenfél abszolút röhejes, bár a dumáján jókat vigyorogtam, a történet lezárása pedig bántóan ötlettelen, már inkább a ZS filmekre hajaz, mintsem a B filmekére (hogy ezeket a gumiból készült gusztustalanságokat miért erőltetik, fel nem foghatom). A színvonaltól függetlenül ez egy egész szórakoztató mozi, amiben nem csak az első pár ellenféllel szembeni csata látványos (csak gyorsítanak itt-ott a sebességen, nincs se CG, se huzal), hanem a kaják is éhessé teszik a nézőt.
Utolsó kommentek