Egy diáklány tanúja lesz, ahogy az osztálytársa lop egy boltban, ám ahelyett, hogy bemószerolná, utánaered és életükben először beszélgetni kezdenek, majd aztán...
Ez egy korai Zeze Takahisa film, a mára viszonylag konszolidált darabokat jegyző rendező igencsak hosszúra nyúlt pink-filmes korszakából. Az alapötlete az volt, hogy olyan szereplőket álmodjon mozivászonra, akik az újjászületésben mélyen hívő szektákhoz hasonlítanak. Ebben van is valami, mert párszor valami űrből jött harcosokról hadoválnak a lányok, de túl sok mélységet és értelmet nem szabad keresni a történetben, mert hát ez csak egy 90-es évekbeli pink-film, amely a korabeli pink-filmes díjátadókon jól szerepelt, de így 30 évvel későbbről visszanézve pont olyan nihilista, mint az a kor volt, amelyben készült, ezért nehéz vele bármilyen szinten is azonosulni. Kár, hogy a korai Heisei Tokióból alig látni valamit, így még kordokumentumként sem lehet igazán tekinteni rá.
Utolsó kommentek