Egy család szépreményű sarja, pont akkor, amikor átvehetné apjától a dojo vezetését, megőrül és minden ok nélkül gyilkolni kezd. Viselkedését nem érti senki, ráadásul nem is mond el semmit az indítékairól. Csak gyerekkori cimborája, Shohei szedhet ki belőle valamit.

Az első részt azért lehetett kritizálni, mert túlságosan is sablonos volt a történet, viszont legalább sok volt benne a csetepaté, köztük a két nagyágyú egymás elleni látványos harcával. A folytatásban a sztorira nem lehet panasz, viszont sokkal inkább egy dráma, mintsem akció. Gyakorlatilag a történet 75 százaléka csak párbeszédekből áll, a grandiózus finálét leszámítva alig 1-2 jelenetben van csak tényleges kardforgatás, ráadásul azok többsége is csak "éreztetve" van, látni alig lát belőle valamit a néző. Sajnos Nagato Isamu és Tanba Tetsuro itt nem is csap össze, elvégre gyerekkori pajtásokat alakítanak, így sajnos semmi nem menti meg ezt a jobb sorsra érdemes filmet a teljes középszertől.