A gyerekgyilkos személyazonosságára fény derül és a gyerek nagypapája 1 milliárd yenes vérdíjat tűz ki a fejére. A rendőrség legtökösebb tagjai kapják a feladatot, hogy a magát feladó tettest átszállítsák Fukuokából Tokióba, ez pedig nem csak a vérdíjra áhítozók miatt nehéz.
Miike Takashi legújabb filmje is méltó a rendező hírnevéhez és munkásságához, a meglehetősen közepesre és feszültségmentesre sikerült Aku no Kyouten után visszatalált a neki leginkább fekvő stílushoz, ami pont annyira Miike, amitől még a nem rajongó néző is élvezni fogja a történetet, viszont pont annyira közönségfilm, hogy még az is élvezheti, aki azt se tudja, ki is ez a rendező. A sztori és a hangvétel nem túl eredeti, láthattunk hasonlóakat a pár évvel ezelőtti koreai zsarus felhozatalban, inkább a moralizálás része erős, bár már az is ismerős lehet máshonnan (leginkább a Dare mo mamotte kurenai-ból, meg a The Hovering Blade-ből). De nem is ez a lényeg, hiszen a feszültség majdnem végig megvan, igazi road movie-hoz méltóan a változatos helyszínek is, az akcióknál pedig végre nem spóroltak az anyaggal, hanem (főleg az elején) látványos kaszkadőr produkciókat vetettek be az unalmas és életszerűtlen számítógépes trükkök helyett. Tetszett a színészi játék is, ahogy a zsaruk morális vívódásait mutatják be (az igencsak Fredi Bobic-ra hajazó Osawa Takao a legjobb köztük, de a fagyos "girl with gun" Matsushima Nanako se volt rossz, Ibu Masato-t pedig mindig élmény nézni), a gyilkos szerepére pedig tökéletes választás volt az amúgy is sokszor antiszociális karaktereket játszó, már a fizimiskájával is a tömegből kirívó Fujiwara Tatsuya, aki ezúttal (végre!) nem ripacskodta túl a szerepét (bár hozzá kell tenni, hogy elég papírmasé ez a karakter). Nem ez Miike legjobbja (bár az első 40 percben még úgy véltem, hogy ez lesz), mert nem tudja végig fenntartani a felütés feszültségét, de talán a legszebb eddigi munkája és (végre!!) újra készült egy, a legendás 70-es évekbeli krimikre emlékeztető zsarus thriller. Már ezért megéri megnézni.
Utolsó kommentek