Egy bérgyilkos megbízást kap, hogy tegyen el egy yakuzafőnököt láb alól, ám pont, amikor végrehajtaná a feladatot, megelőzik. A pénzt persze lenyúlja, így neki is, meg aki megelőzte, annak is menekülnie kell. Hát persze, hogy ismerik egymást!
A folytatás sokkal jobban tetszett, mint az első rész, mégpedig azért, mert ezúttal rengeteg időt töltött Miike azzal, hogy megismertesse a nézővel a két főhőst, ráadásul nem csak a múltjukat, hanem a jelenlegi jellemüket is. Ez a szál önmagában elviszi az egész filmet a hátán (ahogy azt a színdarabot adják elő ketten, az valami zseniális), ráadásul pont annyira vonják csak bele a külvilágot, hogy nem torkollik az egész egy céltalan drámázásba. A többi szál pedig már ismerős módon a groteszk és az abszurd között egyensúlyozik, hol jól, hol rosszabbul, de ez minden japán B filmben így van, meg különben is, kit érdekel? Aikawa Sho és Takeuchi Riki ezúttal is két igencsak karakteres fazont formál meg, a sztoriban pedig (Miike-től talán szokatlanul) van szív, ez teszi jobbá egyszerű közepesnél.