Momotaro, egy magányos harcos, aki arra tette fel az életét, hogy a gonosz ellen harcoljon, belekeveredik egy klán belső háborújába, nem is sejtvén eleinte, hogy több köze van hozzá, mint gondolná.
Jó kis korai Misumi Kenji-Ichikawa Raizo produkció, amiben már benne van majdnem minden, amiért Raizo-t a későbbi szerepeiben megszerettük. A jóképű, őszinte, gyermeklelkű főhős, aki ellentmondást nem tűrően csapja le az arra érdemeseket és még a csábítással trükköző nők sem képesek kifogni rajta, A Yamate Kiichiro regényéből adaptált sztori kicsit klisés, de a jól eltalált karaktereknek köszönhetően kellőképpen szórakoztató és szerencsére a főellenfél sem az abszolút gonosz kategória, megvannak a saját ambíciói, hiteles, emberi figura. Misumi rendezése rá jellemző módon kicsit hektikus, de egyáltalán nem zavaró, bár kétségtelen, hogy a lőfegyveres karaktert nem tudta olyan ügyesen felhasználni, mint Kurosawa a Yojimbo-ban. Aki a klasszikus jidaigeki-ket szereti, az mindettől függetlenül ezt is szeretni fogja.