Nankyoku Ryourinin, avagy Szakács a Déli sarkon. Mégpedig a Fuji kutatóbázison, ahova szakácsunk nem teljesen önszántából keveredik el, de ha már ott van, akkor mindent megtesz azért, hogy a (vele együtt) nyolc ember amennyire lehet, jól érezze magát. Magány, magára és egymásrautaltság, meg persze a szokásos elfoglaltságok mellett tengernyi szabadidő, amit a habókos kutatók is igazi japánok módjára igyekeznek eltölteni.
Nagyon szeretem az alapvetően könnyedre hangolt, de valójában igen komoly témákat feldolgozó alkotásokat és Okita Shuuichi (ő rendezte a The Woodsman and the Rain-t is) nagyon ért az ilyesmihez. Nagyon ügyesen szemlélteti, hogy ki mennyire viseli a bezártságot, a tehetetlenséget és azt, hogy legyen valaki bármennyire is nagy koponya, könnyen összezuhanhat a legváratlanabb apró dologtól is. Miközben pedig ezeken gondolkodik a néző, közben jókat vigyorog a rengeteg hülyülésen, amit a helyenként igencsak kattantnak tűnő legénység véghezvisz a kutatóbázison. Nagyon jó film!