A szakadó esőben megölnek egy zsarut, majd a zsaru fegyverével egy kaszinó három alvilági alakját is. A rendőrség tehetetlennek látszik, csak egy nyomozó van, aki egy fura hátterű fickót követ.
Oyabu Haruhiko regényét az 1959-es és az 1974-es változat után a Kadokawa is feldolgozta, az új idők szavának megfelelően már nem a társadalomkritikára és nem is elsősorban a véres akciókra fókuszáltak, hanem egyértelműen a jellegzetes Kadokawa-stílusban igyekeztek bemutatni, hogy mi is az a PTSD, illetőleg milyen problémákkal küszködnek a háborúkból/katasztrófákból visszatért emberek. Nincs morál, nincs visszatartó erő, nincs félelem, csak a pusztítás és a pillanatnak élés. Pont emiatt mint film, nem olyan jó, mert nem történik benne túl sok minden és még annyi háttérmagyarázatot sem kapunk, mint a '74-es változatban, viszont ha megfelelő hangulatban találja el a nézőt, akkor akár nagyot is üthet.
Utolsó kommentek