Összesen 9 merényletet és azok hátterét követhetjük végig a Sakuradamon-incidenstől kezdve egészen Isobe Asaichi és társai kivégzésésig. A történet fő szála azonban az Inoue Junnosuke minisztert lelövő Onuma Sho és az őt "kinevelő" terroristaszervezet mindennapjaival foglalkozik.
1969 egyik legsikeresebb filmje volt ez a Toei produkció, azonban nem japánként és a történelem ezen korszakában nem túl járatos emberként valahogy nem kötött le annyira, mint gondoltam volna. A legtöbb merényletet pár percben összecsapják, az ember csak próbálja követni az eseményeket, de mire felfogná, mi történt, már egy újabb esetet látunk teljesen más szereplőkkel. Egyedül a fő szál Onuma Shóval érdekes, az tesz ki a 2 és fél órából több, mint másfelet, ha csak az lenne kidolgozva a filmben, akkor is bőven jó lett volna. A világgazdasági válság ideje érdekesen van bemutatva, egyszerre szembesül a néző a szegénységgel, az áruk kiöntésével (mert nem volt értelme eladni) és persze Japán gyors militarizálódásával. Az is szemléletes, ahogy bemutatják, milyen hatással tud lenni egy vallási vezető a hétköznapi, megvezethető emberekre, akik teljességgel hinni kezdenek abban, hogy az ország megreformálása csak rajtuk keresztül lehetséges. Ebből a szempontból mindenképp jó és elgondolkodtató a film, mégis, elég sok benne az üresjárat. Ettől függetlenül a fiatal Sonny Chiba és a már öregecskedő Kataoka Chiezo miatt mégis érdemes lehet megnézni, de 1969-ben ennél sokkal jobb japán filmek is készültek.
Utolsó kommentek