A meglehetősen zavaros hátterű világot Keletre és Nyugatra osztották, miközben egy titokzatos társaság az egész világ feletti hatalom megszerzésén fáradozik. De semmi gond, mert egy fura fiatal lány és a még furább inasa már a nyomukban van.
Egy újabb manga/anime adaptációhoz van szerencsénk, aminek a legnagyobb erőssége a stílusossága, annak ellenére is, hogy számomra felettébb röhejes ez az egész gótikus/emós őrület, ami belengi az egészet. Mindenki kőgazdag, de mindenki arcán ott a világfájdalom, kész lepaktálni akár az ördöggel is, mindehhez pedig igencsak letargikus hangulatú zenék társulnak, ráadásul a képi világ is eléggé szürkésre van szűrve. A sztori a létező leggagyibb klisékből építkezik, a fordulatai többsége kiszámítható (ami nem, az viszont nagyon jó), a gonosz karakterek idétlen kacarászása pedig talán a létező legelcsépeltebb dolog, amit valaha filmesek kitaláltak. A fiatal Ueto Aya hasonmásaként funkcionáló androgün főhős (Gouriki Ayame) nem igazán szimpatikus, az inas (Mizushima Hiro) viszont nem rossz, bár valószínűleg jobban értékeltem volna őket, ha nem ezekben a gótikus maskarákban bóklásznak. Igazából két dolog volt az egészben, ami tetszett, egyrészt a macskák, másrészt a stílusosan leforgatott akciók, amik japán filmhez képest meglepően színvonalasak (bár hozzá kell tenni, hogy túl sok bennük a vágás és a hatásvadász belassítás). Nem ismerem a forrásul szolgáló mangát/animét, így nem tudom, hogy milyen volt a sztori eredetileg, de úgy éreztem végig, hogy a készítők nem tudták eldönteni, hogy akciót, melodrámát, vagy romantikus filmet akarnak forgatni. Túl sokat akartak belezsúfolni a 2 órába, egy kicsit kevesebb talán több lett volna, bár szinte biztos, hogy a Death Note-hoz hasonlóan ezt is inkább tizenévesen lehet értékelni. Viszont legalább a lezárás olyan, hogy lehet még folytatás. A kérdés csak az, hogy megéri-e...
Utolsó kommentek