Torakage évekkel ezelőtt lelépett a nindzsáktól, ám most muszáj újfent elvégeznie egy küldetést, mégpedig két kincses tekercs egyikét kellene egykori vezetőjének elhoznia. A tekercsekre azonban mások is pályáznak.
Nindzsák, háború, csaták, shuriken, akció, hát mi kell még, hogy egy film jó legyen? Hát természetesen az, hogy ne a 2010-es évek fordulójának műanyag gusztustalanság-gyárosa, a mind a mai napig elsősorban filmek és sorozatok gore-felelőseként tevékenykedő Nishimura Yoshihiro rendezze. Emberünk rendezőként korábban olyan zseniális zs-filmekkel tette híressé magát, mint a pl. a Tokyo Gore Police, a Mutant Girls Squad, a Meatball Machine, vagy éppen a Hell Driver, de ilyen-olyan minőségben szinte az összes gore csodához köze volt az elmúlt 30 évben. Ha ezekhez hasonlítjuk Torakage történetét, akkor egy meglepően jó kis filmet kapunk, amelyben vannak nindzsák, shuriken, nagy csaták, kunoichi csábítás, de aki jó kis nindzsa filmet vár, az csalódni fog. Mert hát van itt valami értelmezhetetlen sokszemű lény, főhősünk mechává válik egy jelenet erejéig, botrányosan rossz speciális effektek irritálják a nézőt és persze van némi gore is. Avagy, ez egy nagyon jó nagyon rossz film, mert minden hülyesége és bénasága ellenére sem lehet rá haragudni. A hangulata nagyon jó, elsősorban a zseniális(an abszurd) zenék és dalok miatt, tetszett a "portugál" narrátor, marha jók az árnyjáték jelenetek és még a történet fő szála is egész koherens. Csak az a sok "muszájbele" kreténség ne lenne, amik ezekből az alacsony költségvetésű, alapvetően az amerikai piacra készített csodákból kihagyhatatlan.
Utolsó kommentek