Hana, a nagymamájával élő iskoláslány a hátrányos helyzetű diákok életét éli. A suli mellett munkát kell vállalnia, hogy a nagymamának szükséges dolgokat be tudja szerezni. Közben pedig egyre furcsábbakat álmodik, majd ennek kapcsán egyre furább emberekkel kerül kapcsolatba.
Kiriya Kazuaki 20 évvel ezelőtt a Casshern című fura sci-fivel debütált, amely eléggé megosztotta a nézőket, leginkább a felvonultatott kemény moralizálás miatt. Nos, Kiriya Kazuaki 20 év alatt nem változott semmit, mert ebben a(z amúgy mindössze negyedik) filmjében nagyjából ugyanezzel játszik, immáron saját kútfőből, nem pedig egy animét adaptált. A sztori erősen indul, a néző csak kapkodja a fejét, mert nem ért semmit, ellenben lenyűgözőek az álomjelenetek, érdekesnek tűnik a kaland és természetesen a cél, azaz megmenteni a világot. Aztán egy idő után mindez kissé repetitívvé válik, a minduntalan felmerülő problémák (és azok okozói) pedig inkább fárasztóak, mint izgalmasak. Ráadásul a rendező elköveti ugyanazt a hibát, mint anno a Casshernben, itt-ott kissé elnagyoltnak tűnnek a karakterek, nem eléggé egyértelműek az utalások, illetőleg a vége felé már nagyon túlhúzottnak érződik a sztori. Kicsit felemás az egész, egyrészt a 80-as évek feelgood idolfilmjeinek hangulatával és vidám szereplőivel a sztori sokkal hatásosabb lenne, ugyanakkor azzal a hangulattal nem működne a rendező nyilvánvaló moralizálási szándéka, csak a világ összes problémáját a vállán cipelő, sírós kislánnyal. Így viszont túl hosszú, túl szenvedős és túl lassú egy vérbeli sci-fihez képest, ezeket pedig nem ellensúlyozza eléggé a drámai hangvétel és a sok dilemmázás. Érdekes próbálkozás tehát, de valami hiányzik belőle ahhoz, hogy igazán jó legyen.
Utolsó kommentek