Hasegawa Yoshinori élete legboldogabb időszakát éli, ráadásul épp megkéri a barátnője kezét. Minden álomszerűen alakul, ám másnap, amikor Hasegawa hazatér, a lány eltűnik. De vajon miért?
Toda Akihiro a saját, 2015-ben eredetileg színpadra írt, díjnyertes sztoriját végül 8 évvel később mozifilmként is feldolgozta, az elkészült produkció pedig körbejárta a világ filmfesztiváljait, nem kevés visszhangot okozva. Ha eltekintünk attól, hogy az alaphelyzete eléggé hasonlít a 2017-es The Lies She Lovedre, csak itt nem a férj, hanem a feleség tűnik el, egy eléggé komplex rejtélyt kapunk, amelyet ráadásul azzal is fokoz a rendező, hogy "összevissza" ugrál az időben, a különféle infókat külön idősíkokból csepegteti. Amit be akar mutatni, az igazából teljesen jó (hányatott gyerekkor traumái), a konkrét sztori viszont úgy lesz egyre betegebb és elborultabb, ahogy haladunk szépen előre. Valószínűleg nem lehetetlen a történet, amit elmesél, de egy idő után már eléggé kisarkítottnak érződik, a lány ugyanis afféle állatorvosi ló, minden rossz megtörténik vele, ami csak megtörténhet. Ez a film nézése közben amúgy nem érződik hibának, ellenben van 1-2 szál, ami magyarázat nélkül maradt (és nemcsak a pékség, hanem egy autó is, benne 2 emberrel) és számomra ez némileg rontotta az élvezhetőséget. Ettől függetlenül nem volt rossz, de ennél a filmnél érezhető volt, hogy a kevesebb ezúttal lehet, hogy több lett volna.
Utolsó kommentek