Title says all, avagy a szegény parasztfiú tragikus története, aki némi közjátékok után a 11. Tokugawa sógunként a császári palotában találja magát és kihasználja az összes adódó lehetőséget.
1972-t írunk, a japán mozi legsötétebb, egyben egyik legérdekesebb időszakát, amikor a filmstúdiók és egyes filmes műfajok is a létükért küzdöttek, elvégre a tévé elterjedésének köszönhetően egyre nehezebb volt nézőket találni. A nézőket pedig olyasmivel lehetett csak becsalni a moziba, amit a tévében nem lehetett vetíteni, az ilyesmi történetek leforgatására pedig keresve se lehetett volna jobb figurákat találni, mint a pajzánságot a 13-14 éves fiúk módján bemutató Kakefuda Masahiro-Suzuki Noribumi páros, akik szégyentelen humorral (nézzétek csak meg a kínai neveket benne) mindig minden jelenetet úgy hoztak össze, hogy valójában nincs bennük meglepetés, pont az történik, amire az elején számít a néző. Az ötletekben pedig nem fukarkodtak, van itt mindenféle fantázia, amit csak ki lehetett találni egy jidaigekihez, hogy ezzel leheljenek egy kis életet az akkor éppen haldokló műfajba (a Female Punishment of the Tokugawa volt a másik produkciójuk). A kor Toei mozijainak krémje jelen van a filmben (Ike Reiko, Sugimoto Miki, Watanabe Yayoi, Mihara Yoko, stb.), a Kakefuda-Suzuki páros jellegzetes stílusa és poénjai úgyszintén, úgyhogy a maga kategóriájában ez egy teljesen vállalható alkotás.
Utolsó kommentek