Az egyre inkább elöregedő lakosság miatt a japán kormány úgy határoz, hogy bevezeti a Plan 75-öt, azaz minden 75 év feletti önszántából kérheti a halált egy állami program keretein belül. Néhány idős szereplőn keresztül betekinthetünk abba, hogy ez hogyan is működne a valóságban.
Narayama Balladája modern köntösben, avagy egy igencsak rideg és embertelen világot mutat be Hayakawa Chie és stábja. Az ötlet már szerepelt egy 2018-as rövidfilmben, de az egész estés változatra 2022-ig kellett várni, a benne levő társadalomkritika és elgondolkodtató dolgok tömkelege révén pedig ezt a filmet jelölte tavaly Japán az Oscarra. Nehezen nézhető darab, az biztos, viszont a Plan 75-öt leszámítva nagyon is valós dolgokat mutatnak be. Annak ábrázolása, hogy hogyan válik teljesen magányossá az idős főszereplő nő szinte egyik pillanatról a másikra, az nagyon erős, ahogy az is, milyen dolgokkal "hálózzák be" a Plan 75-be a dolgozók az időseket. Mindemellett ott van még a filippínó ápolónő mellékszála, amely szintén valós problémákra reflektál. Szóval a felütés mindenhol nagyon erős, sokszor bólogat az ember az elején, hogy igen, ilyen is van, ez is hihető, stb. Aztán a végjátékban egyre több lesz a furcsaság és a nem végigvitt, nem megmagyarázott szál, ezek kissé (nagyon) lehúzzák az összképet, amin nem segít az amúgy zseniális színészi játék sem. Mindezzel együtt is ez egy nagyon erős és elgondolkodtató darab a japán társadalom egyik árnyoldaláról, minden ridegségével és nehezen nézhetősége ellenére is tetszett!
Utolsó kommentek