Oda Nobunaga és Nohime életútját követhetjük végig onnantól kezdve, hogy Nohime megérkezik a még nyeretlen kétéves Nobunaga kastélyába, egészen a felgyújtott Honno-ji templomig.
A jó 10 éve, az első élőszereplős Rurouni Kenshin óta megbízható blockbuster gyártó Otomo Keishi legújabb filmjében sem spórolt semmivel, igaz, a 2 milliárd yenes költségvetés talán annak is köszönhető, hogy ezzel a filmmel ünnepelte a Toei fennállásának a 70. évfordulóját. Minél több filmet lát az ember a háborúk koráról, annál inkább ismerősek lesznek a nevek és a helyszínek, így itt is érdekes volt látni, szokás szerint teljesen más szemszögből az egyes történelmi személyiségeket. A forgatókönyvet az általában vígjátékokban utazó Kosawa Ryota jegyzi, ennek megfelelően itt-ott igyekeztek némi komikumot is beletenni a történetbe, felemás sikerrel. Az sem igazán egyértelmű, hogy ez egy romantikus film akar lenni, egy grandiózus jidaigeki, vagy esetleg valami egyéb, mert a stíluskavalkád miatt időnként eléggé nyeklik-nyaklik a film, nincsen egy jó íve, ráadásul a közel három órás játékidő is túl hosszúra sikeredett. A csaták tetszettek, a főszereplő páros fiatalkori perpatvarai úgyszintén, bár az ezeket humorosan tálalni próbáló felépítés nem volt a legszerencsésebb. Imádtam a sok ismert történelmi szereplőt (még Yasuke karakterét is beletették egy cameo erejéig), jópofák voltak a nyugati világ dolgait bemutató pillanatok is, ellenben Nobunaga egyszerre világuralomra törő és hősszerelmes kettősségét nem igazán sikerült jól átadni, bár ebben lehet, hogy Kimura Takuya is ludas némileg. Szóval összességében ez egy tipikus Otomo Keishi blockbuster, csak éppen mindenből túl nagyot és túl hosszút akartak csinálni és ez nem mindenhol tett jót a filmnek.
Utolsó kommentek