A Tokunaga-család házába küldenek egy segítőt, hogy nézze meg, mi van az idős nagymamával. A segítő pedig a nagymamán kívül mást is talál odabent.
Ez is az ezredforduló környéki J-horror hullám egyik kimagasló darabja és a teljes hullámmal együtt nekem anno totál kimaradt. Így 20 évvel később, sok-sok újabb horrorral a hátam mögött már nyilván nem hozza azt, ami miatt anno piedesztálra emelték, így alapvetően nem a parázással, hanem azzal voltam elfoglalva, hogy figyeljem, Shimizu Takashi mester hogyan alkalmazta már ekkor a rá azóta is jellemző trükköket. A hanghatások a "legrosszabbak" benne, mert alapvetően nagyon csendes és halk az egész, kivéve, amikor történik valami ijesztgetősdi. Az is tetszett, hogy a rémek sokszor csak a mozgás közben elkapott pillanatokban jelennek meg, vagy éppen véletlenül pont akkor, amikor az adott szereplő nem néz oda. Szóval mindannak ellenére, hogy ma már egyáltalán nem üt akkorát, mint ha akkor láttam volna, amikor bemutatták, ez egy jó és igényes horror, tele ügyes és hatásos pillanattal.
Utolsó kommentek