Egy író úgy érzi, hogy az élete a vége felé jár és mindent bevet, hogy még egy nagy dobással bekerüljön a köztudatba, ráadásul előadásokat is tart. Közben pedig odahaza egyre szürreálisabb fantáziák kerítik hatalmukba, na meg egy vörösruhás lány.
Ez egy 1959-ben megjelent regény feldolgozása, a rendező pedig Ishii Gakuryu, akitől nem állnak távol a szürreális, netán abszurd dolgok. Nincs ez másképp itt sem, a sztori eleinte lenyűgöző, egyszerre abszurd, szürreális, pajzán és mindezek mellett elképesztően hangulatos is, főleg a zenés betétek. A négy fejezetre bontott történet első két darabjára mindezek teljesen igazak, tele vannak nagyon hatásos jelenetekkel, az aranyhal megjelenítése különösképp remek. A második két fejezet már nehezebben emészthető és kellene hozzá több, jóval több ismeret például Akutagawa Ryunosuke munkásságal és életével kapcsolatban, mert amit elhintenek belőle, az igazából kevés ahhoz, hogy megértsük, miért is van egyáltalán szó róla. A lezárás aztán újra tökéletes. Szóval ezt a filmet szerettem nagyon, a hangulata és a gyönyörű színei fantasztikusak, az abszurd aranyhalas szál, a helyenként meglepően pajzán párbeszédek mind jópofák, Nikaido Fumi itt is lenyűgöző (Maki Yoko se rossz mellette), Osugi Ren pedig mindig az ilyen elborultabb filmekben brillírozott igazán, tehát most is. Nem tökéletes, de szórakoztató darab!
Utolsó kommentek