Egy pakisztáni terrorista sejt az 1993-as Bombay robbantássorozat megismétlésén fáradozik, ám az indiai rendőrség menő nyomozóját sem akármilyen fából faragták, a két zakkant haverjáról nem is beszélve.
Ezt a filmet a célközönség minden valószínűség szerint a poszteren is látható három szuperzsaru együttes szereplése miatt várta, ám némileg csalódniuk kellett, mert Akshay Kumar (valamiért a francia Taxi filmek főhősére emlékeztet) mellett Ajay Devgn (a Singham-filmek zsenije) és Ranveer Singh (Simmba) csak a történet vége felé jelenik meg, igaz, elég jelentős benyomást tesznek. Indiai filmekben járatlanként a felemás humor mellett (jó gegekben leginkább Ranveer Singh jeleskedik) leginkább a már-már mosolyt fakasztó módon előtérbe tolt propaganda a leginkább feltűnő eleme a filmnek. Avagy a helyi rendőrség mindent megtesz a lakosság védelméért, szeressük a rendőrséget, bízzunk a rendőrségben, India csodálatos és összetartó, indiai tiszteli az indiait vallástól függetlenül. Hogy ez valóban így van-e, azt nem tudom, de a film nyomatékosan hangsúlyozza ezeket, még az egyik dal szövege is erről szól. Ja igen, 3+1 dal színesíti a két és fél órát, az egyik csak háttérzene a hősies és lebilincselő látványhoz, a másik háromhoz klip is jár és ahogy az kell, mindegyik klip és mindegyik dal marha jó. A többi csak so-so, a nyomozás semmi extra, ráadásul annyi karakter van benne, hogy egy idő után követhetetlen, hogy ki kicsoda, de nem is érdekesek, a nézőt úgyis a parasztvakító akciójelenetek fogják érdekelni, amikből van bőven és még hőseink is kacarásznak rajtuk egy sort. Szóval annak ellenére jó volt, hogy a sztori gyenge, a Bollywood-style most is tetszett, a látvány pedig magáért beszél. De a film legnagyobb erénye, hogy kedvet csinált Singham és Simmba megtekintéséhez.
Utolsó kommentek