Vikram Batra történetét követhetjük végig az ikertestvérének TEDx talkja narrálásával egészen a gyerekkori emlékektől kezdve az egyetemi éveken keresztül a lényegig, azaz Vikram Batra hőstetteiig az 1999-es Kargil háborúban.
Ez a 2021-ben megjelent háborús eposz az év egyik legsikeresebb indiai filmje lett, nem véletlenül, elvégre a közelmúlt egyik nagy nemzeti hősének állít méltó emléket, ráadásul nagy sztárok megformálásában (a Mission Majnuból már ismerős Sidharth Malhotra és a lenyűgöző Kiara Advani). A helyi kritikák leginkább azt nehezményezték, hogy túl sok magánéleti sallangot tettek bele, ezért nagyon nehezen indul be a történet és csak a legvégén láthatóak az igazi hőstettek, ebben pedig igazuk is van, bár én pont ezeket a háttérinfókat élveztem igazán, mert kicsit bele lehet látni az indiai katonák és a kashmiri lakosok közötti kapcsolatokba, a vallási és kulturális különbségekbe. Érzékletes a csapatépítés, amihez nagy érzéke volt Vikramnak és persze továbbra is tartom, hogy szerelmi szálat csak indiai filmbe érdemes rakni, messze ők tudják a legjobban hozzáadni bármilyen történethez. Itt is ez van, még ha Vikram csajozós szövegei helyenként kissé cringe-re is sikeredtek. Talán pont a harcok lettek a legkevésbé lenyűgözőek egyébként, kevéssé jön át az 5-6000 méteres magasságban véghezvitt emberfeletti teljesítmény a katonáktól, illetőleg előre lehet tudni, hogy melyik karakternek milyen sorsa lesz. Összességében a film azonban jó, ezúttal is nagyon megható a végén a felsorolás, ahogy a valóban megtörtént események tagjait bemutatják, szóval ebben az indiai-pakisztáni csetepatéban én továbbra is Jai hind vagyok.
Utolsó kommentek