A Kamakura-érában járunk, a 13. században, amikor Nichiren, a buddhista pap előállt újfajta nézeteivel és irányzatával. Természetesen emiatt ott üldözték, ahol csak tudták, de a híre egyre nagyobb lett és a legfelsőbb körökig is eljutottak a jóslatai például a várható tatárjárásról.
1958 egyik legnépszerűbb filmje volt ez a jó kis történelemlecke, amelynek egyes részei (konkrétan a tatárjárás) nekünk is ismerős lehet. Ami nagyon tetszett benne, az az, hogy szépen benne volt mindaz a kevés ismeret, amivel rendelkeztem a korszakról és a Japánt elért tatárjárásról, benne van a kamikaze (bár nem nevezik így), érdekesek voltak az üldöztetés szálai, főleg azok, amikor Nichirent különféle szigetekre száműzték. Mai szemmel nézve kicsit túl sok benne a könnyes találkozások és búcsúzások sora, ellenben mégis, valahogy hozzáad a sztorihoz, ma sokkal ridegebb lenne egy ilyen történet feldolgozása. A csaták grandiózusak, bár nem túl jól koreografáltak, a tokusatsu szintén tetszett (rengeteg mongol hajómakett van benne, rengeteg látványos pusztulással), szóval minden ott van benne, ahol kell. Tökéletes történelemlecke, kár, hogy idehaza a színes, szélesvásznú grandiózus történelmi filmek időszaka érthető okokból kimaradt a filmgyártásból, pedig nekünk is lett volna mit megfilmesíteni.
Utolsó kommentek