A cím magáért beszél, avagy egy újonnan épült ház valahol Szöulban többek között a heves esőzések hatására hirtelen eltűnik egy lyukban. De vajon ki lehet onnan jönni valahogy?
Így a film után megnézve a stábot, már érthető, hogy egy ilyen viszonylag könnyed hangvételű katasztrófafilmet kapunk, elvégre Kim Ji-hoon nevéhez korábban olyan darabok fűződnek, mint például a Sector 7, vagy a The Tower. A felvezetés jópofa, emberünk végre megszerzi álmai lakását, a család nagyon örül, hogy végre beköltöznek, csak a szomszédok között van néhány kattantnak látszó alak. Aztán egyre másra derülnek ki a furcsaságok, de hát ki gondolna arra, hogy megtörténik a lehetetlen? A katasztrófafilm rész már a tipikus, jönnek a zero to hero részek, a jobban megismert hősök sokkal szimpatikusabbak lesznek, van benne persze némi csodával határos dolog is, de ezek a filmek pont ettől izgalmasak, mindazzal együtt is, hogy az ember óhatatlanul a kliséket keresi bennük és vigyorog, ha megtalálja őket. Szóval a maga kategóriáján belül teljesen jó, az alapötlet éppúgy, mint a sajátos humorral előadott fordulatok, de van benne néhány kihagyott ziccer (a műholdas telefont például alig használják). Szerettem, de azért kicsit furcsa, hogy bekerülhetett a legjobb idei koreai filmek közé, kicsit alacsonyan van a léc...
Utolsó kommentek